1848-49-es forradalom és szabadságharc Agrárminiszter Mecsér országgyűlési képviselői körzetem

Megemlékezés Mecséren az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére

2019. március 14-én Mecsér Község Önkormányzat meghívására az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc emlékére rendezett ünnepségen vett részt Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője.

Az ünnepség az egy éve felállított Emléktáblánál kezdődött. A megemlékezésre érkezők itt helyezték el a koszorúkat, gyertyákat és az emlékezés virágait. Az ünnepi köszöntők ezután a Baross Gábor Faluházban folytatódtak.

A tárcavezető beszédében kiemelte:

Március 15-e a magyar égbolt fényes történelmi csillaga. Immár 171 éve áll az időben, megtestesítve mindazt, ami szabaddá, magyarrá tesz bennünket. A magyar égbolt fényes történelmi csillaga. Mindörökre töretlenül.

Hozzátette:  addig, amíg Mecséren is lesz egy ember, aki mindig megemlékezik erről, addig nem volt hiába az, hogy annak idején annyian harcoltak, küzdöttek a szabadságért. Mert az a szabadság, amelyért ma is küzdünk, s nem ajándékba kapunk, azt mindig meg tudjuk becsülni. Erről szólnak napjaink eseményei is.

A miniszter továbbá hangoztatta:

1848 tavasza a magyar történelem nagy pillanata. Megteremtődni látszik egy új Magyarország, amely mindenkié. S a haza fogalma itt telítődik meg valódi jelentéssel, s ez a haza már mindenkié, a felszabadított jobbágyoké ugyanúgy, mint a polgároké.

A haza az, ahol házunk áll, a haza ott van, ahol születtünk, és ahol szabadon, törvényeink szellemében élhetünk. Ahol megmunkált földjeink zöldülnek.

1848 forradalma mindenki forradalma volt. A jobbágyé is, aki ettől a tavasztól nem csak a vetés sarjadását várta, hanem sorsa jobbra fordulását is.

Ezt nem nagyon szokták hangoztatni, pedig a forradalom sikere, s a szabadságharc győzelmes csatái részben ennek is köszönhetőek, mert a kaszások, parasztok forradalma is lett a 48-as. S hatalmas tömeg állt melléje, ha a volt jobbágyok millióira gondolunk. S ezek a korábban kiszolgáltatottként életüket tengetők, ha nem védik meg azt, s nem hullatják érte vérüket, évszázados álmaik válnak semmivé.

Ezért hullott termékeny talajra Kossuth hívó szava, tudták az új földtulajdonosok, hogy csak a teljes győzelem garantálja a teljes jobbágyfelszabadítást.

S a történelem be is bizonyította ezt, ugyan a 48-as törvény a földesurak kármentesítését az államkincstár terhére rendelte el – ami a pénzeszközök elégtelensége miatt elhúzódó kártérítési eljárást jelentett, de az 1853-as pátens a maradványföldek kártérítését az 1849. áprilisi kormányrendelettel szemben már a parasztságra hárította.

Azonban így is egyértelmű, történelmi tett volt az országgyűlés jobbágyfelszabadításról szóló rendelete.

1848 forradalma így a földből élők forradalma is. Idegen segítséggel levert forradalom, amely elbukásában is győzedelmes, vívmányait később, ha kompromisszumok árán is megőrizte, és megvalósította a nemzet.

1948 forradalma a népé volt. Emlékét nem lehetett kitörölni. Nem volt olyan ember falvakban és városokban, aki ne várta volna vissza Petőfit, aki nem tudta volna a Kossuth nótákat, aki nem vágyott a dicső küzdelmeket megörökítő történetekre. Esténként a visszatért honvédek történeteket meséltek gyermekeiknek, s nem sokkal később falták Jókai regényeit. Hiszen számtalan olyan eseménye volt a szabadságharcnak, ahol a magyar huszár, a magyar honvéd, legyen az a legegyszerűbb parasztlegény is, hősiesen helyt állt.

S ezek a regények visszaadták a túlélők önbecsülését, s életben tartották a forradalom és a szabadságharc emlékét.

Mi magyarok ma is ezért értjük 1848 valódi jelentőségét. Mert örökségül kaptuk múltunknak ezt a dicső szeletét, s mert minden családban volt valaki, aki személyesen részt vett a csatában.

Albumok jelentek meg honvédek portréival néhány évtized múltán, s ezek a családok féltve őrzött ereklyéivé váltak, azokkal a tárgyakkal együtt, amely az apáké, nagyapáké voltak akkor. Megbecsülte hát az utókor hőseit.

S gondoljunk csak arra, nem volt, és ma sincs olyan települése az országnak, ahol ne lenne Kossuth utca, ahol ne állna 1848-ra emlékeztető szobor. Ahol ne gyűjtötték volna fel a forradalom-és szabadságharc emlékeit, ahol ne kutatták volna fel a helyi eseményeket.

Lehetett miben megkapaszkodni. A család tagjainak mindegyike szoros szövetségben élt ezen értékek talaján.

Így váltunk igazi nemzetté.

Nagy István beszéde után Csaplár Zoltán, Mecsér polgármestere adta át a Díszpolgári címeket, két kitüntetettnek, id. Hoóz Jánosnak, a Mecséri Önkéntes Tűzoltó Egyesület örökös tiszteletbeli parancsnokának és dr. Nagy Ferenc Lajosnak, a Magyar Béke Mozgalom kitüntetettjének, Mecsér történetének tudományos, természeti és építészeti értékeinek feldogozásával foglalkozó dr. Nagy Ferenc Lajosnak.

Az ünnepi megemlékezést a mecséri diákok műsora és a Mosonszentmiklósi Néptánc Egyesület produkciója zárta.

Fotó: Bánhegyi István

..